Archívum

Új élet a halál küszöbén

612644_5

A negyvenes évek ébredési hullámai a mátészalkai református gyülekezetet is elérték. A vidéki város egyszerűbb embereit, szegény paraszti rétegeit hatotta át az Isten élő beszéde. A Gondviselő úgy rendezte, hogy a gyülekezet lelkipásztora, dr. Kincses Endre sem ellenségesen vagy közömbösen viszonyult az ébredés munkájához, hanem felismerte annak építő erejét, és betagolta a közösségi életformát a […]

Olvasd tovább


Legyél te az ajándék!

Örök nagy kérdés számomra, de gondolom, ezzel te is így vagy: karácsonykor kit, mivel ajándékozzak meg. Minek örülne? Ismerem-e annyira, hogy ajándékom valóban örömet szerez neki? Egyszer egy kisfiú különös kérdéssel fordult a mindig dolgozó édesapjához: „Apa, neked mennyi a munkahelyeden az órabéred?” „4 dollár, fiam”. A kisfiú ekkor előkereste megtakarított pénzét, megszámolta, s a […]

Olvasd tovább

Egy közösség, melynek célja, küldetése van

Közel 10 éve vagyok lelkész Mátészalkán, de azt érzem, hogy még mindig nagyon az elején vagyok a gyülekezetemmel együtt annak, hogy olyanná legyünk, amilyenné Isten szeretne formálni bennünket. Ezt folyamatként látom, akár a gyermekeim fejlődését, így hát türelemmel vagyok. Presbitereimmel, munkatársaimmal megfogalmaztuk erősségeinket, gyengeségeinket, lehetőségeinket, s célokat tűztünk ki magunk elé, melyek megvalósítása iránt elköteleztük magunkat…

Olvasd tovább

Kincses Ház…

Már az elnevezése is többet sejtet, mint ahogyan az épület maga is többcélú lesz. Helyet ad majd a kincseinknek, az értékeinknek, mindannak, amit őrizni akarunk: a gyerekeknek, az ifjúságnak, a középkorúaknak és az idősebbeknek. Már régóta él a hívekben az a vágy, hogy létrejöjjön egy közösségi ház, amely a gyülekezet további épülését, lelki gazdagodását szolgálná…

Olvasd tovább

Ments meg, Uram!

2010. augusztus 5-én beszakadt egy bánya Chilében. 33 bányász 700 méter mélyen lent rekedt. Egy 50 m²-es üregben arra döbbentek: innen nincs menekvés –emberileg.

Beleképzeltem magamat a helyzetükbe. Milyen lehetett nekik átélni a kiszolgáltatottságot, a tehetetlenséget, s napról napra várni a szabadítást. Erről beszél a 40. zsoltár. „Várván vártam az Urat, s Ő hozzám hajolt. Meghallgatta kiáltásomat, kivont a sáros fertőből, a pusztulás gödréből, sziklára állította lábamat.”

Olvasd tovább