Archívum

Az első vajai konferencia

Mivelhogy Urunknak tetszett ébredést támasztani nálunk és a környékbeli falvakban, a Budapesti Bethániai Főegylet is figyelemmel kísérte ezeket az ébredési mozgalmakat és néha-néha hol az utazó titkár, hol a főtitkár jött ki a vidékre meglátogatni bennünket. Ilyenkor aztán közös megbeszélések történtek a vajai és nyíregyházi közösségi vezetőkkel a munka irányítására és folytatására. Tehát az országos […]

Olvasd tovább

Istennel a fedélzeten

Malajzia, Szingapúr és a Fülöp-szigetek kikötői várják a keresztyén magyar fiatalokat. Élt már muszlimok között néhány hétig Törökországban, Szaúd-Arábiában pedig tanulmányait akarta folytatni, ám tervei meghiúsultak. Szabó Viktort, a matematika szakot végzett református fiatalt mindig is vonzották a távoli kultúrák, akárcsak a misszió.

Olvasd tovább

Beavatás

Szatmári lelkipásztorként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan településen szolgálhatok, ahol zömében reformátusok élnek… Nagy jelentőségűnek tartom azt a tényt, hogy a legtöbb 13-14 éves fiatalt legalább két éven keresztül elkísérhetjük abban a fontos életszakaszában, amikor segíthetünk önmagára és Krisztusra találásában.

Olvasd tovább

Nyugalom – Ünnepi gondolatok

Senki sem tagadhatja, hogy az utóbbi időben nyugtalanság vált úrrá a lelkeken. Ennek megvan a maga tárgyi oka: a világhelyzet bizonytalansága. Nem tudjuk, mi lesz holnap, csak azt érezzük, hogy a feszültség fokozódik s valahol el kell következnie az exploziónak. De megvan a maga lélektani oka is. Soha annyira nem vált egyetlen tömeggé az egész […]

Olvasd tovább

A reformáció

„Ébredj bizonyságtévő lélek!” – szól az énekbeli jelmondat. Luther és hittársai megfogadták a lelkükben fogant felszólítást, pedig ekkor ez az „ébredés”, ez a bizonyságtétel a tiszta, csak az Isten és ember közvetlen kapcsolatát és az Írás igazságát elfogadó hit mellett, kiátkozást, sőt halált eredményezhetett.

Olvasd tovább

Ments meg, Uram!

2010. augusztus 5-én beszakadt egy bánya Chilében. 33 bányász 700 méter mélyen lent rekedt. Egy 50 m²-es üregben arra döbbentek: innen nincs menekvés –emberileg.

Beleképzeltem magamat a helyzetükbe. Milyen lehetett nekik átélni a kiszolgáltatottságot, a tehetetlenséget, s napról napra várni a szabadítást. Erről beszél a 40. zsoltár. „Várván vártam az Urat, s Ő hozzám hajolt. Meghallgatta kiáltásomat, kivont a sáros fertőből, a pusztulás gödréből, sziklára állította lábamat.”

Olvasd tovább