kategória : Idézetek

Az új füzet – Túrmezei Erzsébet

Betelt a régi füzetem.
Ma este, megnézegetem,
És holnap újat kezdhetek.
Háromszázhatvanöt lapos
Ugyanilyen új füzetet.

Lemásolnám most szívesen
a régit. De nem tehetem.
Marad már, amilyen marad…

Olvasd tovább

József, az ács, az Istennel beszél

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok…

Olvasd tovább


Damjanich János imája

Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra.
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet!…

Olvasd tovább

Bújj a rög alá!

Tanít a búza. Arra tanít, hogy ha a búzaszem ott marad a föld felszínén, és nagy akar lenni, és ki akar bontakozni, és várja a nagy alkalmat, hogy felfelé emelkedjék, akkor legfeljebb ide-oda sodorja a szél, vagy egyszer egy madár bekapja, és nem lesz többé belőle semmi. Először lefelé kell menni, azután lehet fölfele! Ha […]

Olvasd tovább

Gondolatok

Én csak egyedül Isten Igéjét hírdettem, arról írtam tanítottam. Mást nem tettem, de az Ige cselekedte, hogy míg én aludtam, vagy Philipp Melancton és Amsdorf barátommal a jó wittenbergi sört ittam, a pápaság annyira meggyengült, hogy azt nem tudta volna előidézni soha egyetlen császárság vagy fejedelemség sem. Én nem tettem semmit, az Ige volt az, amely hatott és cselekedett.

Olvasd tovább

Nagypéntek után

„Krisztus keresztjében, mint egy kitűnő színdarabban, Isten semmihez nem fogható szeretete kerül előtérbe az egész világ szeme láttára. Valóban Isten dicsősége fénylik fel minden földi és mennyei teremtményében, de nem ragyogóbban, mint a kereszten, ahol csodálatos változás történt. Itt ment végbe minden ember ítélete a bűnért, és a bűn büntetésének elszenvedése helyett az ember számára […]

Olvasd tovább

Amikor Isten fenyít

Amikor Isten fenyít (pl. betegséggel) annak az okát jól tudja a hívő ember. Abban a dologban Isten már rendszerint többször is figyelmeztetett, csak mi kemények maradtunk, nem engedelmeskedtünk Neki. Szinte kihívtuk magunk ellen Isten haragját. Olyan ez, mint amikor mi is figyelmeztetjük a gyermekünket, de nem hallgat ránk. Mikor megfenyítjük, akkor meg is mondjuk neki, […]

Olvasd tovább


A predestináció

Képzeljük el, hogy egy kertben minden fára halált mond ki a gazda, mert mondhatatlanul elfajultak. Csupán egy olajfának kegyelemez, mert az drága neki, az nemes és áldott, az az Ő szívéből nőtt. Hogyan maradhat meg ebben a kertben egyik vagy másik gally? Úgy, ha az ő élete lassanként helyet ad a nemes olajfa életének és […]

Olvasd tovább

Adventus Domini

Lélek- és szívgyógyító sorok

Hatóanyag: Füle Lajos költő szívhez szóló versei. Orvosi rendelvény nélkül is kiadható! Alkalmazás és adagolás: napi 1 vers akár többször is elolvasva, újraértelmezve. Javallatok: csüggedés, reményvesztettség, túlhajszoltság, kifáradás kezelésére. Mellékhatások: jókedv, új gondolatok, reménység. HA AZ ALÁBBI TÜNETEKET — ÖRÖM, BÉKESSÉG, REMÉNYSÉG — TAPASZTALJA, KÉRJÜK, OSSZA MEG MÁSOKKAL IS! Kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg lelkipásztorát vagy gyülekezetének főgondnokát!

Olvasd tovább

Dietrich Bonhoeffer: A megvetésről

Igen nagy a veszélye annak, hogy belesodródunk emberek megvetésébe. Tudjuk jól, hogy nincs rá jogunk, tudjuk, hogy teljesen meddővé teszi az emberekhez való viszonyulásunkat. Az alábbi gondolatok megoltalmazhatnak bennünket ettől a kísértéstől.

Olvasd tovább

Füle Lajos: Menedékem

Múló időm, URAM, TEREMTŐM, csak forgács az időtelenből, a véges út, a földi pálya a teremtés szakadt szilánkja. Hogy is lehet, hogy e szilánkot jelenléteddel így megáldod, s a halandó emberi lelket hatalmaddal újjáteremted? Köszönöm, hogy hinni, remélni én is idejöhettem élni, s földi időm ha itt letelne, kaput nyitsz az időtelenbe. Mert a múlás […]

Olvasd tovább