Kategória : Léleképítő írások

 

A kívül-állók megszólítása

5 ajtóval szeretném megismertetni a kedves olvasókat, amelyeket lelki fejlődésünk során a gyülekezetben átlépünk, át kell lépnünk.

Talán nem is gondolnánk, hány ember számára nem is olyan természetes, hogy átlépi a templom ajtajának küszöbét. Pedig az ajtó elválaszt. Van kint és bent. Van, aki kívül áll, s van, aki már bentről szemlél dolgokat. Foglalkozzunk hát ma azokkal, akik kívül állók, noha környezetünkben laknak, élik mindennapjaikat! Hogyan lehetne őket megszólítani?

Ebben is Jézus a példa. Ha embereket szeretnénk halászni, akkor annak az életét kell mintául vennünk, aki maga volt a legnagyobb emberhalász, akit Isten küldött el Izrael elveszett juhaihoz.

Jézus először is szerette őket. Ez a szeretet vonzotta az embereket.

Másodszor világosan beszélt hozzájuk, hogy mindenki értse. A samáriai asszonynak a vízről, a gazdának a földről, a halászoknak a halfogásról mondott példázatot.

Harmadszor észrevette és betöltötte szükségeiket. A vak embernek a látását adta vissza, a vérfolyásos asszonynak a betegségét gyógyította meg, Máriának és Mártának a könnyeit törölte le Lázár feltámasztásával.

Az emberek a településeden ma is szeretetre vágynak. Arra, hogy meghallgassák, bátorítsák, megöleljék, feloldozzák. Arra, hogy szükségeiket valaki felfedezze s betöltse.

Gyakran szembesülünk azzal, hogy az emberek nem egyformán nyitottak az üzenetre, amelyet közvetítünk. Nézzük most meg, kik a legnyitottabbak az Ige üzenetére!

  1. Válófélen lévők, elváltak.
  2. Keresők. Akik, mint a szerecsen komornyik, szeretnének kérdéseikre választ kapni.
  3. Rehabosok. Rokkant nyugdíjasok. Nekik gyakori kérdésük: érek-e valamit? Kellek-e még? Mintha nekik írták volna az evangéliumokat, a királyi menyegző példázatát, a sok gyógyítási történetet…
  4. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedők, akik az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodnának.
  5. Azok, akik elvesztették munkájukat.
  6. Azok, akik lelki stabilitásukat vesztették.

Ismersz ilyeneket Szatmárban, saját településeden? Közvetlen környezetedben? Elmehet-e az Egyház, a gyülekezeted, te magad az ilyen emberek mellett? Igen, ahogy a pap és a lévita elment a példázatban leírt félholtra vert ember mellett, de akkor nem krisztusi módon cselekszünk.

Valamit tennünk kell, de mit?

Gondoljuk át a saját gyülekezetünkre és életünkre vonatkoztatva is a következő sorokat!

Csaknem valamennyi újonnan épült közintézménynél már előírás, hogy akadálymentes bejáratot készítsenek, hogy lehetővé tegyék mindenki számára a könnyű bejutást. A mai kor gyülekezeteinek is szükséges egyfajta akadálymentesítést végrehajtania, hogy az alábbi akadályok elháruljanak:

  1. Zárt ajtó. Gondold végig, a hét 168 órájából mennyi időt van nyitva templomod? Ha nyitva van, kik számára? Mindenki bemehet, szívesen látott vendég az istentiszteleten? Vannak-e olyan alkalmak, amelyek kifejezetten a kívülállókat szólítják meg?
  2. Teológiai különbség. Nem mindenki érti azokat a kifejezéseket, amelyeket használunk. Nem mindenki született református családban, s nem mindenki nőtt fel keresztyéni neveltetésben.
  3. Évtizedes szokások. Mindenhová leülhet, aki betéved hozzátok, vagy vannak „megváltott” helyek családok számára?
  4. Kulturális különbségek. Betánia konty jelzi nálatok az élő hitet, vagy bejöhet valaki az istentiszteletre farmerben is?
  5. Botrányok. Ahogyan a bárányok sem isznak a zavaros vízből, az is sokakat visszatarthat, ha „botrányszag” van a gyülekezetben.
  6. Zúgolódás, széthúzás. Sokszor önmagunk, panaszkodó szavaink, keserűségünk az akadálya annak, hogy az emberek bentebb jöjjenek.
  7. Kapcsolatok hiánya. Gondolj magadra, mit érzel, ha bemész egy idegen helyre: nem azonnal az ismerősöket keresed tekinteteddel? A tapasztalat azt mutatja, hogy könnyebben bemegyünk egy olyan helyre, ahol örömmel fogadnak, hellyel kínálnak, nyitottak irányunkban.

El sem hisszük, milyen hamar eldől, hogy valaki visszajön-e alkalmainkra, hogy valaki átlépi-e gyülekezetünknek ezt az első küszöbét újra, s köztünk marad.

Jézus úgy viszonyult a kívül állók felé, hogy odafigyelt rájuk, észrevette és betöltötte szükségeiket, egyszerűen szerette őket. Azok közelebb jöttek, s a szeretet ilyen mértékű megtapasztalását érezve, megdöbbenésükben azt kérdezték: ki vagy te? S követni kezdték.

Nagy György lelkipásztor

Abraham Meulenberg előadásai nyomán

 

 Közzétéve : 2019. január 30. szerda
Tags:

Mit gondolsz erről? Oszd meg a többiekkel!

Az e-mail címedet titkosan kezeljük. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.