Kategória : Gyülekezeti hírek

 

November 7-én reggel gyülekezetünk küldöttsége – Nagy György lelkipásztor, Nyíri Lajos gondnok, Puskás Zoltán és Szondi Bertalan presbiterek, valamint e sorok írója – felkerekedett és elindult a szlovákiai Homonna városába. Utazásunk célja az volt, hogy az ottani református gyülekezet meghívására az általuk rendezett ökumenikus (református és evangélikus) reformációi ünnepségen részt vegyünk. A presbitérium döntése alapján Mátészalka testvérvárosainak református gyülekezeteivel szeretnénk felvenni a kapcsolatot. E döntés értelmében a Nagykároly-Kertvárosi Református Gyülekezettel és a Munkácsi Református Gyülekezettel már sikerült kapcsolatba kerülnünk. Most a homonnai gyülekezettel való kapcsolatfelvételre került sor.

Homonnától 6 km-re a Laborc folyó jobb partján található Barkó nevű falu, melynek várát öltönyös-nyakkendős túra keretében „bevettük”. Leginkább a saját korlátainkat kellett legyőznünk a vár sikeres bevételéhez (edzettség hiánya, túlsúly stb.).

A sikeres „várostrom” után megérkeztünk Homonnára, ahol a Csontos házaspár (Árpád és Valéria) várt bennünket, és otthonukban kedves fogadtatásban részesültünk. Finom ebéddel és meleg szeretettel láttak vendégül bennünket. Megkóstoltuk a szlovák nemzeti ételt, a knédlit is, melyet Valika készített el nagyon finoman. Közben Árpád sokat mesélt  Homonnáról, az itteni gyülekezeti helyzetről. Megtudhattuk, hogy Homonna neve szérűs, csűrös helyet jelent. Első írásos említése  1317-ből származik, ez arról szól, hogy  Károly Róbert hűségéért ezt a birtokot a Drugeth családnak adja. A család aztán évszázadokig meghatározója volt a település fejlődésének. A város a Laborc folyó partján Eperjestől keletre fekszik, lakóinak száma 30000. Nagyon sok érdekességet hallhattunk Árpádtól a város egyházi vonatkozású eseményeiről is. A reformáció után nem sokkal protestáns gyülekezet alakult a városban, de az ellenreformáció következtében az 1600-as évek végén a gyülekezet megszűnt. 1880-ban alakult újjá a református gyülekezet, az Osztrák-Magyar Monarchia legészakibb protestáns gyülekezeteként, majd templomot is építettek. Olvashattuk azt a levelet, amelyet az akkori presbitérium írt Ferenc József császárnak, hogy a templom felépítéséhez nyújtson anyagi támogatást. Valéria lelkesen dolgozza fel a gyülekezet régi iratait, presbiteri jegyzőkönyveket, nőegyleti beszámolókat. Érdekes volt betekinteni ezekbe a több mint százéves iratokba is.

A fimon ebéd és a sok érdekes történet után rövid városnéző sétára indultunk, de időhiány miatt a gyönyörű kastély épületét csak kívülről nézhettük meg.

Délután kezdődött a református templomban az ünnepség, ahol több felekezet többnemzetiségű tagjai gyűltek össze, hogy közösen dicsérjék az Urat. Magyar és szlovák nyelven szólt az Ige és az ének. A reformáció ünneplése mellett a  „Homonnai protestáns leányegyház” megalapításának 130. évfordulóját is ünnepeltük. Az istentisztelet után konferenciát rendeztek, melynek címe „A múlt összeköt — a jövő kötelez !” volt.

Az alkalmon szolgáltak az evangélikus és református esperesek, a helyi református és evangélikus lelkészek is. Előadást tartott többek között Csontos Valéria és Csontos Árpád is.

Gyülekezetünk köszöntését Nagy György lelkipásztor adta át, a régi és az új tömlő példázata alapján. Hangsúlyozta, hogy szükség van a református gyülekezetek megújulására, az evangélium továbbadására a mai kor emberének nyelvén. Ha nem tudunk alkalmazkodni az  új körülmények jelentette kihívásokhoz, akkor elszigetelődünk, magunk maradunk, és egyre kevesebben leszünk. A köszöntő után a gyülekezet ajándékát is átadtuk.

Az alkalom után szeretetvendégségen láttak vendégül bennünket.

Sok élménnyel gazdagodva, a testvéri szeretet nemzetiségi és nyelvi különbségeket, valamint országhatárokat legyőző erejét megtapasztalva tértünk haza.

Dr. Makrai Tibor, főgondnok

 Közzétéve : 2010. december 22. szerda

Mit gondolsz erről? Oszd meg a többiekkel!

Az e-mail címedet titkosan kezeljük. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező.